Karácsony a szeretet ünnepe, a fényé, én mégis most arra kérlek, hogy szentelj egy kis időt a sötétségnek.
A
természet is erre kér decemberben: a téli napfordulóig egyre
sötétebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. Sokan ezt nem szeretjük.
Legyen mindig nyár, fény, meleg, világosság.
Nem olyan régóta tudom én is értékelni a sötétséget.
A sötétségen most az elmélyülést, a csendet, és ugyanakkor az alászállást a félelmekbe, saját sötét részeimbe értem.
Várhatom
én a nagy szeretetet, a fényt, ha az csak bizonyos helyzeteket,
embereket, dolgokat jelent Nekem, akkor általában nem kapom meg, és
örökké vigasztalhatatlan, hiányos maradok.
Kevesen akarunk veszteséget, betegséget, netán halált kapni ajándékba a karácsonyfa alá.
Lehet, hogy én most morbid leszek, de kérlek engedd meg magadnak, (ha egy pillanatra is) ezeket.
Szállj alá a sötétségbe, a félelmekbe, a betegségbe, a veszteségbe.
Tedd meg, Magadért.
Nem mazochizmusból kérlek erre, hanem a szabadulásodért.
"Nyisd ki a szemed a sötétségre!" -mondta egyszer apám, amikor a térdig érő hóban éjszaka fáért mentünk az erdőbe...
Csodás dolog a Hold és a csillagok fényénél, mindenféle lámpa nélkül kinyílni a sötétnek; hamar megszokja a szem.
Ugyanaz a világ tárul fel, csak ezúttal más megvilágításban.
Mostanra más értelmezése is lett számomra ennek a mondatnak.
Így is mondhatnám: Nyisd ki a szíved a sötétségedre.
Először a szemed nyisd ki rá : Lásd meg, legyél rá kíváncsi, keresd meg.
Aztán
a szíved is nyisd ki rá : Bánj úgy vele, mint egy árva, eltévedt
kisgyerekkel: Legyél vele, hallgasd meg, és öleld Magadhoz.
Tegyél utazást sötétség országba, a félelmek világába.
Nézz,
kutass, mire nem akarsz soha gondolni, meglátni: Szakítást a pároddal,
szeretted elvesztését, megcsalást, betegséget, szegénységet.
Vedd
észre, hogy mi az a mumus, aki a sötét legmélyén lapul...meg fogsz
lepődni, ha végre hajlandó vagy találkozni vele--->Önmagaddal. Sose feledd, csak Magaddal találkozhatsz.
Saját tapasztalatom pedig az, hogy csodák lapulnak a sötétben.
Ez az én ajándékom Magamnak! És ahogy a szemem is megszokta a sötétséget, úgy a szívem is.
Sőt, már nem tudja(tudom) különválasztani a fényt a sötéttől; hozzám, az élethez tartozik.
Ajándékozd meg Te is Magad a sötétségre való kíváncsisággal.
Ha több gyakorlati útmutatóra lenne szükséged keress meg.
BOLDOG KARÁCSONYT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése