Byron Katie - Munka módszerének átadása mellet azt találom a legfontosabbnak, hogy adjak Magamból a hozzám fordulóknak, hiszen nagyrészt már "jártam ott", ahol most ők vannak, és tudom miről beszél, éltem, éreztem már én is azt, arról nem beszélve, hogy régóta tudjuk, nincsenek személyes történetek.
Pont ez a "Nem vagy egyedül" "Ez nem személyes", rengeteget segíthet meglátni, hogy nem annyira vagyunk borzasztóak, mint ahogy elhittük.:)
Én is a nem megfelelők csapatába tartoztam világ életemben, hogy mi mindent tettem mindazért, hogy megfeleljek másoknak?
Talán az egyik legfontosabb, hogy azt hittem, hogy Nekem TENNEM kell azért, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak.
Koldultam a szeretetért:
Erről egy régi blog bejegyzésem:
Mi mindent tettem, azért hogy elfogadtassam Magam?
Alapvetően kedvesnek, mosolygósnak, higgadtnak
A Munka hatására elkezdtem találkozni az évekig elfojtott dühömmel, agressziómmal, szomorúságommal, és már nem kitaszítani valóként éltem meg őket, hanem kezdtem elfogadni Magamban mindent. Egyre kevésbé volt megcímkézve bármely tulajdonságom jónak vagy rossznak.
Régebben mindenki rendelkezésére álltam, állandóan hívtak telefonon, akár éjjel is, mert így hittem Magam például jó barátnak. Egekbe szökő telefonszámláim voltak, mert ugye a jó barát nem foglalkozik a pénzzel, ha valaki "bajban" van.
Mindenkinek segíteni akartam, meg akartam menteni. Nagyon érdekes volt rálátnom a Munka által, hogy én mennyire várom (akár cserébe), hogy végre engem is mentsenek meg, segítsenek nekem, és, hogy mennyire szorultam valójában én segítségre.
Amíg másokat meghallgattam, addig saját Magamra süket voltam.
A párkapcsolatokban különösen kiéleződött ez.
Kaméleon módjára változtam attól függően, hogy szerintem a másik mit akar hallani, és tapasztalni.
Azt hittem, hogy én tudom, hogy neki mi a jó, és mindent meg is tettem ezért. Rengeteget dolgoztam, minden nap főztem, és nőként megtanultam minden "trükköt", amivel egy férfi fejét el lehet csavarni.
Ez akár elment a másik kiszolgálásán keresztül, a saját nevemre felvett hitelig, a férfi eltartásáig, pénzeléséig. Pont, mintha megvásároltam volna az elfogadását.
Kiszolgáltatottnak éreztem magam, és még többet adtam, és adtam, és folyamatosan megbocsájtottam, mindent.
Habár, ha őszinte lettem volna Magammal, nem tudtam volna elfogadni igazán mindazt, ami ért, csak úgy csináltam.
Amíg Magamat nem tudtam elfogadni, addig a másikat, és minden cselekedetét elfogadtam, hogy megtarthassam őt, bizonyítva, hogy én is elfogadható vagyok. Kívülről vártam azt, amit Magamnak nem engedtem meg.
Sokáig éltem így, majd a Munka egyre inkább segített abban, hogy tisztán lássam a helyzetet, Magamat, a másikat.
Kezdtem Magamhoz igazán közel kerülni, és egy igaz barátra tettem szert saját Magam személyében.
A testemet mindig ellenségnek tekintettem, állandó harcban volta a súlyommal.
A koplaláson keresztül az edzés fanatizmusig sanyargattam Magam. És csak híztam, a kajába menekültem.
Érdekes, hogy majdnem 100 kg voltam már, amikor a Munka hatására a testemre is más szemmel kezdtem nézni.
Mivel régen a férfiak kiszolgálása, a nekik való öröm szerzés volt a fő célom, így szinte semmi kapcsolatom nem volt a saját testemmel.
Igazán nem élveztem a szexet, a legtöbbször megjátszottam Magam.
Főleg a Munka segített abban, hogy elkezdtem, és mertem tisztán kommunikálni.
El mondtam, hogy hol hogyan jó, és mi az ami nem jó Nekem.
Már nem a másik volt az első, hanem én. És észrevettem, hogy ez mekkora örömet okoz a férfinak.
A legnagyobb döbbenet ez volt, hogy nem kell trükköznöm, erőlködnöm.
Ha szeretetben vagyok magammal, a testemmel, és képviselem is azt, akkor ez a másiknak is öröm.
Lerepültek az álarcok rólam, és felragyogott, az aki vagyok, olyannak, amilyen.
Ha Te is szeretnél egy nagyszerű barátot saját Magad személyében gyere, és legyél Velünk ezen a napon:
Várunk szeretettel!!!
.jpg)
