Gondolatindító:
Mondanád-e egy oroszlánra azt, hogy beképzelt? ;)
Mint a legtöbben, én is óriási önbizalom hiánnyal nőttem fel.
Amit kompenzálni igyekeztem vagánysággal, balhékkal, nagyszájúsággal.
Legtöbbször erősnek és bátornak láttak az emberek, és én szerettem is ezekben a szerepekben tetszelegni.
Nem akartam, hogy meglássák, hogy félek, hogy bizonytalan vagyok.
A legidegesítőbb, legrátartibb, legnagyobb pofájú embereknek van a legnagyobb szükségük a szeretetre. Mégis pont őket a legnehezebb szeretni.
Sok minden történt velem, sokszor volt nehéz, de sosem akartam, hogy sajnáljanak.
Ez olyan erős késztetésem volt, hogy mindig erősebbnek mutattam Magam, mint amilyen voltam.
Aztán elkezdtem megengedni Magamnak mindazt, amit egész életemben el akartam rejteni:
a gyengeséget, a tévedést, a hibáimat, a bizonytalanságot.
Hihetetlen, de pont ezek segítettek abban, hogy egyre magabiztosabbá váljak.
Miközben vágytam a magabiztosságra, féltem is tőle.
Azért, mert akkor még összekevertem a beképzeltséggel. Mondván: nem akarok elszállni Magamtól.
Szeretem a csoportjaimban alkalmazni a király - királynő gyakorlatot.
Nagyon egyszerű: nevezz ki egy trónt- egy széket, és ülj rá, mint egy király( nő).
Egyszerűnek tűnik, mégis van, aki nem teszi meg.
Pedig "csak" egy székre kell ülni.
Próbáld ki!
Nézd meg, hogy milyen gondolatok félelmek bukkannak fel előtte, és közben.
Van,
aki a felelősségtől fél. Mert egy királynak uralkodnia kell, meg kell
mondnia, hogy mi legyen. Valaki a vezető szereptől fél, mert rögtön
azonosítja a zsarnokkal, elnyomóval.
Van, aki a szabadsága elvesztésétől fél, és van aki már attól is, hogy a középpontba kerül, hogy figyelnek rá.
A gyakorlatot lehet tetézni:
- Legyél királyNŐ - kihegyezve az érzést a nőiségre.
- Legyél királyNŐ - kihegyezve az érzést a nőiségre.
- a többiek az udvar népe, a birodalmad tagjai, akik tapsolnak, hódolnak, rajonganak érted.
-
Ülj a király mellé, éld meg, milyen egy párost alkotni. Milyen
királynőnek lenni egy király mellet. (férfi-női energiák összhangjának
megtapasztalása)
Felnőttként a legtöbbeknek nehézséget
okoznak ezek a gyakorlatok. Pedig gyermekként mennyit játszottunk
ilyet. Én legalábbis igen.
Gyerekként még elhisszük, hogy
lehetünk királylányok. Olyan tisztán, és egyszerűen merünk koronát tenni a fejünkre,
és vonulni az emberek előtt.
Aztán leesik a korona a fejünkről, vagy még inkább ledobjuk, mert félünk, hogy mit fognak szólni mások....
Félünk, nehogy beképzeltek legyünk.
Pedig
ha magamban biztos vagyok, akkor korona nélkül is királya tudok lenni
az életemnek, és nem képzelek be semmi olyat, ami nem vagyok.
És akkor még a koronáról, mint szimbólumról még nem is beszéltünk....
(címszavakban: korona-csakra, "égi köttetés", intuíció, felelősség az életemért, tartás, belső erő, glória, ...) Na és, koronával a fejemen csak emelt fővel, egyenes tartással tudok lépni.
Kihúzom magam, figyelek a testemre a tartásomra, az egyensúlyomra.
Ha szeretnéd királyi - királynői módon élni az életedet, de nem tudod hogyan lehetséges, várlak szeretettel egyéni és csoportos programjaimon.Kihúzom magam, figyelek a testemre a tartásomra, az egyensúlyomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése