KÜLÖN - leges

Újabb hagymahéjak kerültek le a testemről szőtt sztorikról...

Már írtam az én kincsestáramról a testemről:
 http://ildiidill.blogspot.hu/2012/03/testem-az-en-kincsestaram.html
 
majd sok Munka után kedves barátságot kötöttem vele:
http://ildiidill.blogspot.hu/2012/05/meger-egy-estet-tested.html

Azóta köszönöm jól vagyok a kilóimmal, a hurkácskákkal. Nincs motivációm , hogy másnak kellene lennem, mint amilyen vagyok...

Azaz,  nagyon passzív lettem. Gyerekkoromtól kezdve, állandóan mozogtam, mint a sajtkukac.
 És most, hogy jól érzem magam a testemben, észreveszem, hogy valami még sincs rendben. Először a lustaságra fogtam, de gyanítottam, hogy itt másról lehet szó.

Ahogy hazaértem, állandóan ennem kellett valamit, és nem mozogtam már jó ideje semmit.

Idáig csak figyeltem, hogy mi és hogyan zajlik bennem.

A lehető legjobbkor érkezett Scott Kiloby Élő Önvizsgálati módszere.

Csoport társaimtól és Oravecz Anditól sok segítséget kaptam, hogy újból ráláthassak magamra.

Két dolgot láttam meg:
Az egyik, hogy az  otthoni kényszeres evéshez hozzákapcsolódott a gyerekkori veszekedések elöli menekvés, védelem.
Ahogy hazaértem, rögtön bekapcsolt ez a védelmi mechanizmus, hogy kajával vigyem el magam a jelentől, egy lehetséges vitától, kiabálástól való félelmem miatt. 
Hiába sok éve nem volt ilyenben részem, mégis hatással volt rám, teljesen tudattalanul.
Úgynevezett "automata robotpilótaként" működve.  

A másik pedig, hogy az egészséges étrendhez, böjthöz, sporthoz, pedig az önmagam erőszakolása, bántása, kizsigerelése van tapadva.
Anno, amikor sokat dolgoztam a testemre, és írtam neki levelet, ott megfogadtam, hogy soha nem fogom ezeket tenni vele. És átestem a ló túloldalára.
Semmit nem csináltam, miközben a testem mozgásért kiáltott. De nem hallottam meg, mivel tele aggasztódott negatív címkékkel a sport. Letiltódott.

Gémesi Gabi segítségével el kezdtük felderíteni, hogy mi is lehet itt. 
/Nagyon köszönöm Gabi!!!!/

Először azt az ÉN-t szerettem volna megkeresni Élő Önvizsgálattal, aki nem tud mozogni, aztán belém hasított a felismerés, ami mostanában itt volt körülöttem, de nem akartam észrevenni, és most megért rá az alkalom.
Mire is használom én ezt a kövérséget?

KÜLÖNLEGESSÉGRE.

Huhh...

Keresni kezdtem a Különleges Én-t.

És jöttek a magyarázatok miért is vagyok én kövéren KÜLÖN-legesebb, mint más...

A múltamból:

- Mindig ötös voltam tesiből, hiába voltam túlsúlyos. Azért is megcáfoltam a kövérekről szóló hiedelmeket. Sőt, gúnyosan vigyorogtam a vékonyabbakra, hogy én még a kézenállásból hidat és az angol spárgát is meg tudom csinálni, ők meg nem.
- Mindig ügyesebb, gyorsabb voltam , ezáltal is kikerülve a megjegyzéseket a testsúlyomra.
- Mindig fiúkkal barátkoztam, egy csomó fiú vett körül. Hagy irigykedjenek a csonti csajok.
- Mindig volt párkapcsolatom, sosem voltam egyedül, Mindig akadtak hódolóim, sosem volt bajom a pasizással.
(érdekes arra is rálátnom, hogy ez a sok mindig honnan ered: kompenzálás)


A jelenből és jövőből:

- Nekem kövérnek KELL lennem, ezzel is PÉLDÁT  mutatni!!!.... ????
Szeretnék Női csoportot indítani, ahol a nőiség, test, szex és a párkapcsolatok a téma. Hogyan tudnám szemléltetni, hogy milyen, amikor jól érzem magam a bőrömben, ha társadalmilag(elme által elhitten) átlagos, normál, netán szép, vékony testtel rendelkezem.
pl. Odajön egy husi csaj, és a pofámba röhög:  Mit tudod te, hogy milyen kövérnek lennem??? Nekem te ne papolj!!! stb
Jó kis sztori...

-  A családom felé is volt egy ilyen példamutatás kövérségből mítoszom:
A család női tagjai túlsúlyosak, és majd én megmutatom, hogy nem kell állandóan szenvedni emiatt, lehet ezzel barátságban is élni, szeretve önmagamat.
Érdekes, hogy régebben, meg úgy akartam nekik megmutatni a tutit, hogy fanatikusan futottam, sportoltam, koplaltam, hogy én azért sem leszek kövér, mint ti. És így kell ezt csinálni... ez is csak csak egy darabig működött. :D
És itt jön be  családi hozományom is: tudattalanul hűnek kell lennem anyuhoz, a kövérség által. Mintegy felvállalva ezt a "keserű sorsot".


- Aztán ott van a párkapcsolatom, ő így ismert meg, így szeret, ekkorán, ekkora mellekkel. Mert ugye , ha lefogynék, az sem lenne ekkora.
Igaz, már rákérdeztem egyszer, hogy mit szólna, ha lefogynék, most megtettem még egyszer: Újból ugyanaz volt a  válasz, hogy ugyanúgy szeretne.

Ezekről mind csak jöttek a képek és a szavak, és az érzetek.

Az Élő Önvizsgálat által észrevehettem, hogy mi minden tapadt össze, ami elhívódott különlegesnek, különleges énnek, de megvizsgálva, mégsem találtam a különleges ént.

A végén újból megnéztük panoráma vizsgálattal, hogyan látom magam ,hol van a  különleges én...
A visszatérő képem az volt, hogy tartom a női csoportot, és körülöttem sok nő ül, mindenki másmilyen testalkatú, de tőlem vékonyabb. Aztán feltűnt, hogy van egy tőlem húsibb csaj is. Na őmiatta is kövérnek kellett lennem, ez a gondolat tapadt hozzá. És ez sem volt a különleges én.

Aztán láttam magam vékonyan, és kövéren, és mind - egy volt, nem találtam a KÜLÖN-leges ént.

És csak figyeltem, már nem tudtam senkit behívni, mindenki eltűnt, a kép is, én is, nem volt senki aki KÜLÖN volt, akinek a LEG jobban KELLet  KÜLÖN lennie.

És megéltem, amit már tudtam, de eddig csak elmével, intellektuálisan:

Ahhoz, hogy bármi legyek, valaki, vagy valakik kellenek. Minden csak valamihez viszonyítva létezik, és emiatt láthatom magam külön állónak.
 Ahogy az összeragadt - tapadt címkék, érzések, gondolatok, képek elenyésznek, és visszatérnek abba a tágasságba, ahol minden van, láthatom, hogy ez az elképzelés is üres. 

Ilyenkor 

" Felfedezzük, hogy minden dolog elválaszthatatlan azon gondolatoktól, érzelmektől és érzésektől, amik „alkotják”. Látjuk, hogy az összes gondolat, érzelem és érzés a tudatosságtól elválaszthatatlanul bukkan fel és tűnik el. A Megtalálhatatlan Önvizsgálatot arra használjuk, hogy meglássuk, hogy sehol sem találhatunk egyetlen elkülönült dolgot sem. Az elkülönültség hiedelme hirtelen vagy fokozatosan feloldódik." 


(Scott Kiloby - Élő felismerés )

Ahogy észreveszem, hogy mindez ebben a térben, tágasságban történik, amely mindig itt van, ahogy " felismerem a tudatosság terét, és megélődik minden jelenség annak, ami, így láthatom, hogy a jelenségek nem elkülönültek."  És már nincs személyes történet.