Apák napja

Nekünk Nőknek óriási felelősségünk van, amikor Férfit, férjet választunk; hiszen egyben Apát is választunk gyermekeinknek.
Szerencsére manapság már az édesapák is jóval többet vannak a gyermekeikkel, velük játszva, tanulva, bolondozva. Ugyanakkor a pelenkázás, fürdetés, öltöztetés, nevelés sem marad ki az életükből.
Igazi kincs egy olyan Apa, aki minőségi időt tud adni, mindenki örömére.
Nem könnyű feladat ez nekik, hiszen sem a hormonok, ösztönök nem segítik őket, sem a jó példa, amit otthon láthattak. (Persze vannak kivételek, de valljuk be ezelőtt nem ez volt a megszokott).
Örüljünk hát együtt ezeknek a szuper Apukáknak, és öleljük meg őket Apák napján, és minden nap!
Vasárnap amúgy is a nap, a férfi, apa napja, ilyenkor még nagyobb ereje van az apai együttlétnek. ❤️

Csomagolás

Nem a kedvenc helyünk a WestEnd, de rossz idő esetén oda szoktunk menni motorozni, mozgólépcsőzni, liftezni a kislányunkkal, mert szél és eső védett. Szerencsére a felső szinteken alig vannak.
Ritkán szoktam foglalkozni másokkal, de ma figyelmes lettem pár nőre, lányra, akik nagyon kivetkőztek Magukból, és a hideg idő ellenére alig volt rajtuk textil.
Volt köztük alig húszéves, és jóval negyven felett is, szinte mindent lehetett látni belőlük, nem hagytak semmit a fantáziára. 

Aztán eszembe jutott, hogy én is milyen sokáig hordtam extra mini szoknyát, platformos, magassarkú cipőt, na meg nagyon kivágott felsőt.
Megláttam bennünk azt a lányt, aki voltam. Azt, akinek fogalma sincs a saját testéről, aki nem hiszi el, hogy elég szép, és kívánatos. Aki nincs tisztában értékeivel, és hagyja, hogy eszközként tekintsen magára, és hagyja, hogy ezek szerint használják őt. 

Aztán ránéztem a kislányomra, aki lehet, hogy párszor majd kiveri nálam a  biztosítékot az öltözködésével tinikorában, de csak remélem, hogy ő nem fog "könnyen kapható hús" jelmezt ölteni.
Nekem Magamnak kellett kitaposnom az utat, és rájönnöm, hogy nem kell kiraknom Magam állandóan a kirakatba. Hogy a Nőiség nem a  mély dekoltázsban rejlik, hanem a lélekben, a szemekben, egy apró kézmozdulatban, a lényemben.
Így jöttem rá, hogy Nőnek lenni nem a harcos, harsány amazont jelenti, hanem a lágy, finom, libbenő, gondoskodó, megtartó, melegséggel teli lényt.
Hosszú út, volt, és időnként még van, hogy letérek róla, kívül is belül is.

Néztem ezeket a nőket, és átöleltem őket képzeletben. 
Átöltem az összes nőt, aki elhanyagolt és/vagy bántalmazó gyermekkort (és felnőtt kort) élt meg. Szeretettel vontam körbe az összes önértékelésben, önbecsülésben hiányos nőt, akik nem a saját igényeik, és testük jelzéseire hallgatnak.
Nem könnyű meglátni, hogy éppen miben van az ember. 
Emlékszem, amikor én is "kiraktam Magam a placcra", meg voltam győződve róla, hogy rendben vagyok, sőt...

Nagyon nehéz az út, Nekem legalábbis hosszú volt. Időt, energiát, és türelmet igényel, de megéri, hogy az ember eljusson az egészséges önbecsüléshez.
A legtöbb nő, ha ilyen "kikent pláza cicát", vagy "kivetkőzött libát" lát ellenszenvet érez, a férfiak pedig csak "arra" tudnak gondolni.
Érdemes kicsit más szemmel nézni ezentúl rájuk, talán az írásom segít ebben.

"Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre." 
Dan Millman

Ha még számodra is van mit fejlődni az önértékelésben, akkor várlak szeretettel Egyéni konzultációra, vagy az új 8 hetes kurzusomra:
https://ildiidill.blogspot.com/2020/06/test-ter-kep.html?m=0

Test-Tér-Kép

FIGYELEM!!!!
Szeretem ahogy az élet hozza a változásokat! A többedik kérdés, megkeresés után úgy döntöttem, hogy a kurzuson sok szeretettel várom azokat a nőket is, akiknek a nagyobb gondjuk az, hogy nem tudnak hízni.
Annyira be voltam szűkülve a túlsúly témára, hogy Magamtól nem volt egyértelmű, hogy bizony mindez egy tőről fakad, egy a gyökere. Így minimális tematika átdolgozást igényelve kibővítettem a kurzus anyagát. Szerintem nagyszerű élmény lesz minden résztvevőnek az érem mindkét oldaláról vizsgálni a témát! Tehát várom minden túlsúllyal és soványsággal küzdő nőtársamat, hogy ezalatt a 8 hét alatt visszahangoljuk a csodás testünket, és egyben elinduljunk egy új, testileg-lelkileg-energetikailag-mentálisan-idegrendszerileg EGÉSZ-ségesebb úton!!!


8 hét gyengéd önfeltárás a testsúly és nőiség témáiban, hogy valóban megérkezzél a testedbe.

Abba  a testbe, amivel valószínű már mindent megtettél, hogy kisebb, vékonyabb legyen,vagy éppen nagyobb, izmosabb legyen, de valahogy mégsem sikerült.
A legfontosabb, amit tudnod kell: semmi baj nincs ezzel a testtel, és még véletlenül sem megszerelni akarjuk, mint valami elromlott tárgyat.

Szerintem eleget bántottad Magadat, és próbáltál egy olyan alakot kialakítani elsősorban fizikai eszközökkel, ami (számodra) elfogadható.

"Az életben sok tanfolyamra, iskolába járunk, megtanulunk szakmákat, vezetni, írni, olvasni. 

Csak egy helyre elfelejtünk beiratkozni : Önmagunkhoz.

Elmegyünk világ körüli utakra, csodaszép tájakra, és saját lankáinkat, hegyeinket, völgyeinket, forrásainkat nem ismerjük.

Pedig mennyi újdonság, mennyi szépség található. Még én is csak felfedező úton vagyok, nem mondhatnám, hogy ismerek minden részt, és úgy látom valahogy ez a terület, a testem is, egy folyton változó vidék, évszakokkal, periódusokkal, megújulással. Örömmel élem."

( Mez-telenül 2014-es írásom )

Közel 30 év a túlsúllyal (és túlsúlyban) és 13 év mély test és önismerettel végzett tapasztalataim alapján összeállítottam egy olyan tematikát, ami mindazoknak a segítségére lehet, akik:

• Jelentős túlsúllyal rendelkeznek, már mindent megpróbáltak, és újra vissza híznak, vagy le sem tudnak már fogyni.
• Jelentős túlsúllyal rendelkeznek, vagy "kórosan" soványak, már mindent megpróbáltak,  és elegük van Önmaguk bántásából, a kudarcélményből, és a kilátástalanságból.

• Jelentős túlsúllyal rendelkeznek, vagy "kórosan" soványak, már mindent megpróbáltak, beleértve az összes fogyókúrát, diétát, és el vannak veszve a táplálkozási tanácsok között.

• Jelentős túlsúllyal rendelkeznek, vagy "kórosan" soványak, már mindent megpróbáltak, és végre szeretnének egy igazi használati utasítást Önmagukhoz.

• Jelentős túlsúllyal rendelkeztek, vagy "kórosan" soványak, és most hiába vékonyabbak / kerekebbek mégsem érzik Magukat jól a bőrükben. 

• Nem szeretik a testüket, nem tudják kibontakoztatni a nőiségüket.

A tematika címszavakban:

1.hét : Tesztek, öröm és erőforrások, családi batyu. Személyes találkozó a szabadban.

2. hét: Táplál-kozás, tiltások, hiányok, függőség.

3. hét: Tudatos Oralitás, kommunikáció, szükségletek, neuroplaszticitás.

4. hét: Kis összefoglalás, mélyülés, stressz kezelés, idegrendszeri, neuro-biológiai összefüggések, személyes találkozó a szabadban.

5. hét: Nőiség térkép, önkifejezés. Mit mesél a hasam, testem, kövérségem, soványságom? Test üzenetek.

6. hét: Szexualitás, intimitás, férfi-nő kapcsolatok, férfi térkép, vágyak.

7. hét: Hogyan születtél, hogyan szültél? Élmények, félelem feldolgozás, újjászületés.

8. hét: Összefoglalás, mélyülés, személyes találkozó fürdőben (szakrális megmerítkezés).

A módszerek, eszközök, melyek segítségünkre lesznek:
* családállítás
* szomatodráma
* Byron Katie - A Munka átdolgozott verziója
* Scott Kiloby- Élő Önvizsgálatok, Szorongás- és Függőség Önvizsgálat
* Rajzelemzés
* Tarot elemzés
* Body -Mind Centering, azaz Otthon a testben mozgás
* tánc (szabad, kontakt, Butoh, latin)

A kurzus alapvető minősége a gyengédség Önmagunkhoz, amikor már nem megjavítani akarjuk a testet, hanem végre kíváncsiak vagyunk rá.
Végig szomatikus, test-tudati, valamint rajzolós, mozgásos, energetikai gyakorlatokat fogunk végezni, amelyek lehetővé teszik, hogy a teljesen egyedi válaszok megmutatkozzanak, és ezáltal a testben ÉLVE, ÉREZVE, megérkezve Tápláljuk Magunkat minden fizikai, lelki, szellemi jóval.

Tehát nem én fogom “megmondani a tutit”, hanem olyan eszközöket, gyakorlatokat, személyes tapasztalatokat adok a résztvevőknek, amelyek rálátást adnak elakadásaikra és egyben megoldásaikra.

Az általam átéltek és tanultak alapján idegrendszeri, hormonális, lelki, energetikai, testi, és kognitív oldalról is ránézünk a testi elhangolódások kialakulására.
Egyben nem titkolt célom egy olyan támogató Női közeg, kör kialakítása, ahol együtt tudunk gyógyulni, és jelen vagyunk egymás számára figyelemmel, elfogadással. Ahogy a Női anyag a matéria gyógyul, egyensúlyban van; ott minden anyag a Test, a kapcsolati hálók, és a Föld is egyensúlyba kerül.

A kurzus online történik, heti feladatokkal, tesztekkel, videókkal, olykor elmélettel, valamint 3 személyes találkozó ad keretet neki (elején, közepén, végén).

A részvételhez szükséges Facebook fiók, mivel egy zárt csoportban fogok mindent megosztani.

kezdés: 2020.08.08. szombat 10.00, egyben az első személyes találkozó napja.

Részvételi díj: 80 000 Ft, mely az első személyes találkozásunkkor fizetendő.

Bónusz: A folyamatban résztvevőknek 10 000 Ft helyett 8000 Ft az egyéni konzultáció a kurzus ideje alatt, és még utána 3 hónapig.

             Testi összefoglalóm 2014-ből.



        Azóta sok minden történt Velem. Rólam itt olvashatsz.

Jelentkezés kizárólag e-mailben: ildiidill@gmail.com 

A kurzust vezeti:

Erdélyi-Bogdán Ildikó Játékos tapasztaló, Test- és Önismereti tréner, facilitátor, segítő.

Papír szerint: Okleveles Élő Önvizsgálatok Facilitátor 

Spirituális Pszichológia Tanácsadó,

Önismereti Személyiségfejlesztő,
Reiki mester

Ébresztő!

Nem osztottam meg egy ezzel kapcsolatos írást sem, most is csak ezt az egyet fogom. 
Mert az enyém, az én személyes megélésem, tapasztalásom. 
Segítségül hívok hozzá néhány számomra fontos, hiteles segítő embert, linket, akik megerősítettek ebben a folyamatban, vagy sokkal hozzáértőbben mondják el tőlem.

Igen a Koronavírusról van szó.
Nem írok járványt, mert szerintem az nincs Magyarországon. Az egyetlen nagy járvány, ami itt van, és sajnos már évek óta pusztít, az a manipulációs pánikkeltés, a félelemben élés, és az elhatárolódás, valamint a bűnbak, hibás keresés egyvelege.

Több sztorim is van, hogy VALÓJÁBAN mi is ez az egész, ami most folyik; szerepelnek benne a gazdaság, politika, manipuláció és a teszt szavak is, de mivel nem szeretnék az összeesküvés elméletesek közé tartozni, meg egy igazán kicsi porszem vagyok csak, így nem ebbe az irányba mennék.

Oravecz Andreának hála elém jött ez a videó, ami a fentebb írt szavaimat erősíti meg:
Mivel dr.-el kezdődik a neve, talán többeket meggyőz:
dr. Csorbák Tamás: Mi zajlik most mélylélektani szinten

A leglényegesebb zanzásítva, hogy most a Koronavírusnál ötezerszer kisebb a megbetegedés, mint 2009-ben a H1N1-nél(ahol nem kiáltottak járványt, karantént, stb), de mégis ötezerszer nagyobb a pánik egyéni és kollektív szinten.
Valamint, hogy akkor lesz vége az egésznek, ha mindenki végre megnyugszik. 

Én a férjemnek ezt úgy mondtam előtte, hogy mindenki kap esélyt a lecsendesedésre, magába nézésre, és ha ez megvan, akkor vége a dolognak.
És itt van a lényeg szerintem: csend és figyelem.

Még egy fontos :
"A koronavírus nagyjából annyira fertőző, mint a szezonális influenza, és tízszer kevésbé, mint a kanyaró, de elmarad a mumpsz vagy a szamárköhögés fertőzőképességétől is."Kanyaróban száznegyvenezer gyerek halt meg tavaly világszerte, szinte tudomást sem vettünk róluk. Koronavírusban eddig nagyjából hétezren vesztették életüket és majdnem bedőlt a tőzsde. Pedig ez távolról sem a leggyilkosabb kór. Azért félünk tőle ennyire, mert nem ismerjük, de könnyen lehet, hogy itt marad és meg kell majd tanulnunk együtt élni vele –állítja a szegedi virológus professzor, Duda Ernő.

Bevallom egy hete olyan dühös voltam a Facebokot olvasva, és az emberek agymosott posztjait nézve, hogy felfüggesztettem Magam onnan. Elborzadtam, hogy számomra értelmes, önismerettel foglalkozó emberek is teljesen bekattantak, és csak a félelem sütött át minden írásukból. 

Facebook böjtöt tartottam, mert akkor legszívesebben azt írtam volna ki, hogy Úristen, most tényleg mindenki hülye? Mi van veletek emberek? Hová raktátok az eszeteket? és a #nenézztévét #nefacebookoz #ébredjfel #nézzdatényeket #nehagydmagadmanipulálni #nyugtasdmegmagadésszeretteidet hastageket használtam volna.

Mert hogy semmi extrára nem lenne szükség, csak JÓZAN PARASZTI ÉSZRE!
Csak nézz utána, hogy mennyi Magyarország lakossága, és mennyi a VALÓBAN ebből származó megbetegedés, a halál. Hány %? Miről beszélünk?
Egyszerű matek, ami a Földön tart.

"Hiába magyarázom, hogy a koronavírus alig veszélyesebb, mint az influenza, az utóbbit az emberek már megszokták, ezért nem félnek tőle." Dr. Szlávik János infektológus főorvos, Dél-pesti Centrumkórház

Aztán ez a maszk mizéria, jesszus. Csak akkor vedd fel, ha VALÓBAN beteg vagy, de akkor meg nem valószínű, hogy az utcán leszel, hanem az ágyat nyomod.
És egy igazán hozzáértő:
Barna Miklós légzésterapeuta írása a pormaszkok "sötét oldaláról".

Szintén józan észnek értelmetlen, hogy a bölcsiket, ovikat, iskolákat, és munkahelyeket zárják be, amikor elsősorban az idősebb korosztályt veszélyezteti a vírus. Akkor miért nem az idősebbek vállalnak karantént? Nem egyszerűbb?
Az külön nagyon "misztikus", hogy pont a kisgyermekekre meg nem veszélyes, pedig a gyengébb immunrendszer miatt az idősekkel együtt szokták őket említeni ilyen esetekben.
Talán csak nem lehet,hogy azért, mert a kisgyerekek nem fogják fel, nem értik, hogy mi az a vírus, amitől félni kellene???

Ahogy a férjem emlegeti mostanában. "A félelem megeszi a lelket"
(Aki teheti nézze meg Rainer Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket című szerelmi történetet a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában. Nem ehhez a témához passzol, hanem kicsit még az előző manipulációs közmumusokhoz a migránsokhoz.)

A józan ész mellé nagyon nagy segítség mindenkinek az "Új Medicinás" gondolkodás. 
Biologika GNM Új Medicina"Képzeld el, hogy minden egyes betegségnek sikerült azonosítani a kiváltó okát. Képzeld el, hogy minden betegség lefutása ugyanarra a mintára történik - így a folyamata és az egészség kiszámítható. Képzeld el, hogy soha többé nem kell félned a gyógyíthatatlannak mondott betegségektől, a fertőzésektől, a ráktól és az áttétektől... és képzeld el, hogy mindez csak egy kattintásnyira van Tőled! Az új medicina térkép az egészségünkhöz. Azt mutatja meg, pontosan hogyan alakul ki egy megbetegedés (a mandulagyulladástól az allergián át a rákos megbetegedésekig) és pontosan hogyan működik testünk csodálatos öngyógyuló képessége az érzelmi megnyugvás után. Megtudhatjuk, mi történik velünk, milyen tüneteket tapasztalunk a stressz szakaszban és a megnyugvás utáni szakaszban, élettani folyamatainkat megértve a "rosszindulatú kórokozók" és külső hatások áldozataiból testi-lelki egészségünk tudatos teremtőivé válhatunk. A tanulásban első sorban Barnai Roberto multimédiás oktatóanyaga van segítségünkre: az öt biológiai természettörvényt mint megoldóképletet alkalmazhatjuk a Biologika Szerv Atlasz segítségével. Tovább a Szerv Atlaszhoz: https://www.szervatlasz.hu"

Aki mindezek ismeretében még a humort is szereti, annak ajánlom Kiss-Papp Marcell
Ciszta Dili oldalát.




Szerencsés vagyok, nem kellett nagy áldozatokat hoznom ezekben az időkben sem:

- Mivel itthon vagyok a kislányommal a napi rutinunk ugyanaz, mint máskor. Ebbe beletartozik a napi séta a parkban. A játszóterek ugyan zárva (Te jó ég!), de már tavaly kialakítottuk a ház belső kertjében a homokozót,és a  a padot; amihez most hinta és függőágy is csatlakozott. 

- A kézmosás mindig is fontos része volt az életünknek. (Csak főzés közben vagy hússzor mosok kezet), és akárhová megérkezem az az első. Ez mindig is így volt. Szóval normális ember idáig is mosott kezet szerintem.
De szeretünk olykor koszosak lenni, sárba lépni, sőt a gyerekem időnként homokot, és földet is eszik. :D
A múlt héten az egyik legemberibb pillanat a Lehel piacon volt, ahol a ládából kipakoló földes kezű, földes körmű őstermelő bácsika a kislányomnak adott egy almát. (az én kezembe)

- A férjemnek hála idáig is gondoskodtunk a házban élő idősekről : bevásárlás, apróbb hibák javítása, takarítás, beszélgetés során.

- Erős immunrendszerrel rendelkezünk, nem iszunk cukros lötyiket, energiaitalokat, nem eszünk finomított ételeket, gyors kajákat. Piacról, őstermelőktől vásárolunk, főzünk, és jó minőségű helyről rendelünk, vagy éttermezünk. Sokat vagyunk szabad levegőn, napozunk, mozgunk.
Nem nézünk tévét, nem tespedünk. Igyekszünk kialudni Magunkat. (Ez gyerek mellett nem mindig megy... :D  )
Apropó alvás: Érdemes Lakatos Péter oldalán is körül nézni alvás, evés, edzés témakörben is.

- Sokat vagyunk együtt, mi osszuk be a munka időnket. A férjem most szabadabb, ez mondjuk egy plusz pont.



ÉS akkor most jöjjön az, ami megváltozott, a felszínre került.
Nem olyan sok, de az enyém.
Onnan kezdtem, kicsit fentebb, hogy dühös voltam, és utáltam az embereket, kétségbeestem, hogy itt tart a világ, a társadalom...
Ilyenkor valamire való önismerettel rendelkező ember elkezd a saját háza tája körül seperni.
Én is ezt tettem, és ehhez szükségem volt a face böjtre is. 

- A mostani helyzet egy nagy profitja számomra, hogy kezelhettem ezt a " Facebook függőségemet" is.
Naponta kb 2 órát töltöttem ott, amibe a szakmai csoportok, tanulni valók is beletartoztak ugyan, de így is sokkal több, és haszontalanabb időtöltés volt, mint kellene.
" Ilyenkor fel kell tenni a kérdést, hogy ki a a főnök, az ember, vagy a viselkedése?", ahogy dr. Máté Gábor is mondta; és használni mindazt a tudást, amit Anditól tanultam.

- A nagy triggerem, amitől teljesen bedühödtem, az pedig a #maradjotthon hastag volt.
Miért vagyok ettől ennyire ideges? Mitől félek?
Mélyen a testembe, a testi érzeteimhez kapcsolódva meg is kaptam a válaszokat:

Az első válaszom, hogy számomra inkompetens emberek akarják megmondani, hogy mit csináljak. Ez sajnos a gyermekkoromból ered. A szüleim legtöbbször bizonytalan, olykor kétségbeesett, szorongós, depressziós emberekként nem voltak erős, biztonságot adó támaszok, akiknek megbízhattam volna a szavában. Inkább hagytak a magam útját járni, és ehhez is vagyok hozzászokva. Nem ahhoz, ha megmondják mit csináljak.
Együtt maradtam ezzel a magára maradt kislánnyal,(aki voltam) és annak dacával, félelmével. Hamar megértettem, és megszusszantam.


Aztán egy újabb szint következett:
Hirtelen egy dohos, vizes pincében találtam Magam fázva, dideregve a kislányommal a karomon.
Kint bombáztak. A pince tele, többen hozzánk érnek, legalább kicsit melegítenek, de inkább jobb lenne távolabb. Félek. A férjem sehol. Egyedül vagyok a gyerekemmel. Én elvagyok étel nélkül, de ő... Szoptatni se tudok most, azért megpróbálom. Egy férfi néz, undorodom tőle, félek tőle.
Nem nézek rá, nem nézek senkire. Csak a  babámra. A gyomrom mogyorónyi, szorít. A torkom, a gyomorszájam ég, a fejem lüktet. Mikor lesz már vége? Kapaszkodom a gyermekembe, nekem ki kell tartanom....

Aztán látom a (anyai) nagymamámat. Nem én vagyok az, mégis bennem élt tovább a  félelme.
Együtt vagyok vele, megpihenek, hagyom ahogy átéget a félelem, a testi érzetek, szabad utat adok.
Körül nézek, erőforrásokat keresek kint és bent is. Földelek, a központomba lélegzem . Biztonságban vagyok.

2020 van, béke van. A szobámban vagyok, mellettem szuszog a kislányom, a férjem a konyhában. Minden rendben. Itthon lenni is jó, és ki is mehetek. Már nem félek.

Most nyugodt vagyok. 

Ez az időszak mindenkinek segít meglátni a valódit, ha nyitott rá. Hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, gyerekeivel, párjával, Magával, a testével. Segít tudni, hogy ki és mi a  fontos.
Vége lesz, ha megnyugszunk. De addig, ha még ideges vagy, vagy félsz, netán másokat okolsz, haragszol, akkor nincs elvégezve a munkád. Ülj le csendben, és figyelj. Találkozz a félelmeiddel, aztán ÉBRESZTŐ!
És, hogy frappáns legyek, tedd fel a koronát a fejedre, és legyél Te a saját életed Királya, Királynője. 

Hópehely a szíven

Hópehely, fehér, hideg, vizes. Most egyszerre öröm és bánat pelyhei hullanak körülöttem és Bennem.

Gyermeki öröm jár át engem is, ahogy a kislányomra nézek. Az első hó,  fura újdonság. 

Nehéz benne lépni, haladni. Megállásra, csendre, odafigyelésre tanít.

Körülöttünk a korán kelők hóemberei a parkban, vidám, kisebb, nagyobb figurák.

Előre nézek, a gyermekemre, az örömre, a kíváncsiságra. A jövőbe nézek, megújulok, mosolygok.

Egy padra téved a tekintetem, belepte a hó, elszorul a szívem. Kivel nem tudok már leülni erre a padra? Miket és kinek nem mondtam még el? Ki az aki hiányzik? Mi az, ami fáj?

Ki nincs velem testben, lélekben, sehogy sem, és miért? Volt e valaha mellettem úgy igazán?

Nehéz kimondani, hogy nem, és ettől még-jobban fáj.
Egyre messzebb kerülök attól, hogy valaha megkapjam azt, ami úgy hiányzik tőle- elfogadás, szeretet, figyelem, őszinteség, vagy csak egy igazi ölelés.

Van, aki meghalt, és azért.

Van, aki él, de (szenvedély)beteg, és azért.

Van, aki él, de nem képes rá. Mert a saját bajával van elfoglalva, és azért.

Van, aki sosem élt, azért.

Hullik a hó, hideg, nehéz. Minden pelyhe égeti a bőröm, égeti a lelkem.

Az arcomra gördülő könnycseppekbe hullanak, hogy aztán együtt folyjanak tovább.

Múlt és jövő itt a jelenben mind együtt egyetlenegy hópehelyben.

Ez az élet, érzem, hópehellyel a szívemen.

Tegnap falevél voltam.

Tegnap falevél voltam szép-testű, zöldellő.

Büszke, lelkes; fa ágán dülledő.

Tegnap falevél voltam, narancs-piros, színes, kacér.

Örültem a fa részeként, és hálát adtam minden napért.

Tegnap falevél voltam, barnába hanyatló sárga.

Lassan, lassan, elbúcsúzom Kedvesem, Fa ága.

Tegnap falevél voltam, száradó, ősz-barna.

Belém kap a szél, röptet; körülöttem zeng az élet hangja.

Tegnap falevél voltam, a színem már csak álom.

A Föld befogad, megnyugtat, így szép a halálom.

(A Blooming Body- Butoh tánckurzus és az ősz ihlette.)

Szavakkal verve

-Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek.
-Ha még egyszer ezt csinálod eltöröm a kezedet.
-Ha így beszélsz kimosom a  szádat szappannal. 
-Amíg az én asztalomnál ülsz, azt csinálod, amit én mondok.
-Gyereknek kuss a neve. 
-Téged meg ki kérdezett? 
-Fogd be a szád! 
-Ne sírj!!!
-Te mit képzelsz Magadról, Úgysem fog sikerülni.
-Béna vagy.
-Hülye-gyerek. 
-Belőled úgysem lesz semmi.
-Fiúnak kellett volna születned.
-Bárcsak lánynak születtél volna, olyan kislányos vagy. 
-Ne játszd a fejed. 
-Mit okoskodsz?
-Ne színészkedj.
-Kis kurva.
-Csúnya vagy. 
-Te vetted el a fiatalságomat.
-Minek születtél meg.
-Hülye vagy, az is maradsz. 
-Útban vagy. 
-Ne légy láb alatt, foglald el Magad.
-Bezzeg a szomszéd kislány/kisfiú sokkal szebb, jobb, okosabb...   

A teljesség igénye nélkül összeszedtem pár olyan mondatot, amit  szülők mondtak gyermekeiknek. 
(A saját és a körülöttem lévők emlékeiből. )

Szerencsés, aki nem ilyen mondatok által cseperedett, de sajnos nem igen ismerek ilyet; nyilván mert hozzám a sebzett lelkű gyerekek jönnek felnőttként.

Hogyan érzed Magad, ahogy olvasod ezeket a  szavakat? Mi indul be a testedben?
Gyomorgörcs? Mellkas szorítás? Visszafojtott lélegzet? Zsibbadás? Vagy düh?

Bármelyik is, teljesen természetes folyamat zajlik benned. 
Ezeket szeretnénk egész életünkben elkerülni, mert nemhogy nem tanultunk meg a testünkben lenni, de ezekben a helyzetekben nem volt velünk senki, aki megtanította volna.
Pont azok mondták ezeket, akiknek a feladatuk lett volna bátorítani, elfogadónak lenni, támogatni, szeretni.
Persze ők sem hibáztathatók, nekik se tanította senki.

Aztán telnek az évek, és lehet, hogy ők már nem mondják, de belénk ivódtak szavaik az érzések által, és már van, hogy mi mondjuk Magunknak; rosszabb esetben a gyerekeinknek is.
Mert sajnos bántalmazni szavakkal is lehet, és sokkal tovább tart a gyógyulás is. 
Nem kell, hogy így legyen. Felnőttként is meg lehet tanulni a testérzetekkel, szomorúsággal, dühvel, tehetetlenséggel, stb. lenni.
Meg lehet tanulni, tapasztalni az önszabályozást, az egészséges érzelmi áramlást, hogy könnyebben menjenek a felnőtt mindennapok, ne pedig felnőtt bőrbe bújt 3-4-5 éves gyerekekként kelljen élni.

Szülőként különösen nagy felelősségünk van a saját gyermekkorunkat, érzelmi sebeinket a helyére tenni, hogy ne adjuk tovább a fájó, bántó mintákat, és ne a mi múltunk kompenzálásaként neveljünk.
Mert az is egy szemellenző, és így nem látjuk tisztán a saját gyermekünket, és annak valós igényeit.

Először nekünk kell tudni mit kezdeni a testünkkel, az érzéseinkkel, érzeteinkkel, hogy méltó példát tanulhassanak. Hiszen jól tudjuk, hogy utánzással tanulnak.

Ha még nem tettük meg, akkor elkezdhetjük Magunknak megadni, amire gyerekkorunk óta vágyunk.
Ha szüleink szájából nem hallhatjuk, akkor mondjuk ki Magunknak, és gyermekeinknek, amilyen sokszor csak tudjuk:

-Örülök, hogy vagy!
-Boldog vagyok, hogy az Anyukád/ Apukád lehetek!
-Boldog vagyok, hogy létezel!
-Szeretlek. 
-Büszke vagyok Rád!
-Ügyes vagy! 
-Okos vagy! 
-Szép vagy!
-Bármit elérhetsz, amit szeretnél. 
-Megértem, átérzem, ha dühös, szomorú, csalódott, stb vagy.
-Itt vagyok Veled.
-Számíthatsz Rám.
-Sírj csak nyugodtan.
-Szeretem a hangodat, szeretlek hallgatni.
-Érdekel, amit mondasz.
-Kíváncsi vagyok Rád.
-Úgy szeretlek, ahogy vagy!
-Pont úgy vagy jó, ahogy vagy!
-Bátran fejezd ki az érzéseidet!
-Nekem bármikor elmondhatod,amit szeretnél, amit érzel, gondolsz.
-Sikerülni fog.
-Gyere csináljuk együtt.
-Szólj, ha segítsek.


Ezek után a mondatok után, hogyan érzed Magad? Hogyan reagál a tested?
Mosolyogsz? Megkönnyebbülsz? Netán összeszorul a  szíved? Sírsz? Meghatódsz?
Be tudod fogadni a mondatokat, érzéseket? 

Ha segítségre van szükséged gyermekkorod feldolgozásában, keress meg:

Egyéni konzultáció