8 hónapos a kislányom, és kizárólag hordozóban van rajtam. Nem használunk babakocsit.
Egyrészt az akadálymentesítés hiánya, a kutyakakik; és azok miatt akiknek nem sikerül parkolnia, és belógnak a járdára a kocsijukkal.
Azonban ennél is fontosabb számomra a kötődő nevelés, a testközelség, a biztonság adása gyermekemnek.
Praktikus darab, a megfelelő hordozót még az ortopéd orvos is ajánlja a csípő és gerinc tartás miatt, és szoptatni is könnyen, diszkréten lehet benne.
Sokan ezekkel sincsenek tisztában, olykor ufóként néznek ránk... ez mondjuk az ő bajuk.
Vagy meg is jegyzik: "Jaj, nem fullad meg a gyerek? Biztosan melege van."
( alvó pozícióban egészen a testhez bújva békésen alszik a baba, az erre alkalmas fejrésszel betakarva, vagy aki kendőt használ, azt ráhúzva)
Nem, nem fullad meg, speciális anyagú a kendő, a hordozó, pontosan erre van kitalálva.
Természetesen akad olyan jó érzésű, jó ösztönű ember is, aki meglátja, és mondja is, hogy
"A legjobb helye van ennek a babának, milyen jó neki."
Jó bizony.
Hordozóval nem órákig tart az altatás, maximum negyed óra alatt alszik a baba, érezve a szülői test melegét, szívverését, és illatát, pont mint az anyaméhben.
Utazgatós, jövős -menős emberekként pedig nem okoz gondot semmilyen ulticél, esemény.
Bárhová el tudunk menni vele.
Legutóbb a Normafát jártuk meg, és Libegőztünk is például.
Mindenkinek ajánlom szeretettel! Az Oktogonnál van is egy szuper hely, ahol segítenek a kiválasztásban, sőt, kipróbálni, bérelni is lehet.
Azonban van egy nagy hátránya!!!!!
A baba túlságosan szem és kéz előtt van: Valamiért mindenki erős késztetést érez, hogy hozzányúljon, megsimogassa, csak mert baba, és nagyon cuki.
Tegnap a postán és a pékségben a sorban állók egyike, az üzletben az eladónő érezte úgy, hogy hozzá kell érjen a kislányomhoz. Kb. fél órán belül 3 idegen kéz egy babán?
Hogy van ez?
A mai nappal jutottam el oda, hogy rendeltem egy kitűzőt:
Sajnos, -mint sok minden másnak-ennek sincs kultúrája hazánkban.
Bevallom sokszor lefagyok, és csak értetlenül nézek, később meg haragszom Magamra, hogy miért nem szóltam.
Amikor pedig rászólok ezekre az emberekre, vagy arrébb megyek(ha sikerül), vagy kirakom a kezem, akkor én vagyok a goromba.
Már arra is gondoltam, hogy vissza fogdosom őket.
Jó ideje úgy élek, hogy nem teszek olyat mással, amit én sem szeretnék.
Erre kérek mindenkit.
Mert ugye senki sem szeretne úgy élni, hogy lépten - nyomon megfogdossák, csak mert olyan cuki...
A kisbaba védtelen, nem tud szólni, elszaladni, nemet mondani.
Erre vagyunk mi, szülők.
Még a barátnőimnek sem engedtem, hogy azonnal hozzányúljanak a kislányomhoz.
Először távolságból barátkozzanak, ismerkedjenek, és ha Szofi úgy érzi, akkor mehet a test kontaktus.
Mivel ők igazán érző lények, és nagyon őszinték, nagyon jól levehető, hogy mit szeretnének, ha odafigyelünk rá, ha ráhangolódunk. Ha nem egy mosolyt, ölelést akarunk kicsikarni tőle, hanem az ő igényeit és tempóját vesszük figyelembe.
Viszont vadidegen emberek 2 másodperc után, sokszor a baba háta mögött, lesből támadva fogdosni, egyáltalán nem jópofa dolog.
Segítőként nagy témám az Intimitás.
Bizony elgondolkodtató, hogy abban a társadalomban, ahol nem tisztelik a gyerekeket(és szüleiket), ahol nem kérdezik meg, hogy szeretnéd e, hogy hozzád érjek, megfogjalak, (arról nem is beszélve hogy hol és hogyan) ott tud e egészséges kapcsolódás kialakulni az emberek között.
Fontosnak tartom, és mindenkinek nagy feladata az én határok betartása, és megvédése.
Az én testemről én rendelkezem.
Ezt tanítom a kislányomnak.
Lehet nemet mondani bárkinek.
Nem véletlenül dolgoztam Magamon is, és másokkal is a (szexuális) kihasználtság, abúzus témakörökön.
Lejárt már a kötelező puszi a nagybácsinak, és a teljes kiszolgáltatottság, mert gyermek vagy.
Tanítsuk meg már pici kortól az én határokat, az önvédelmet.
És közben rálelhetünk, hogy mi hogy állunk a sajátunkkal.
Bizony én Magam is gyógyulok ebben a témában a mai napig. Megtanulni ezt, képviselni saját Magunkat sosem késő!
Szóval kedves nénik, bácsik, kérlek ne nyúljatok a babákhoz!!! Köszönöm.
